Hogyan javítsunk csatornákat, lefolyókat?

A lakás falikútjainak, mosogatóinak, mosdóinak, WC-jeinek és fürdőkádjának szennyvizét a csatornarendszer vezeti el. A felvevőhelyeken másodpercenként átfolyó víz mennyiségét, az elvezetéséhez szükséges csatornacső legkisebb átmérőjét, a szifon átmérőjét és a szifonban levő vízzár magasságát táblázatunkban foglaltuk össze.

A berendezési tárgyak legfontosabb része a szifon, amely rendszerint S, V vagy P alakú; a hajlatokban helyezkedik el a vízzár. A szifonok rendszeres tisztítása és karbantartása nagyon fontos, mert a csatornarendszer csak a szifonokon át vezetheti el a felgyülemlett szennyvizet. A lefolyócsövek anyaga ólom, öntött vas, PVC vagy eternit. Az ólomcsövek fakalapáccsal ütve könnyen formálhatók, homokkal megtöltve könnyen hajlithatók, s forrasztással erősíthetők össze. Falba vagy földbe helyezve bitumennel vagy kátránnyal kell bekenni őket, ha pedig súly nehezedik rájuk, célszerű tégladarabokat tenni föléjük. A PVC-csövek forró vízben könnyen formálhatók, forró levegővel vagy forró fémmel hegeszthetők, de PVC-ragasztóval Is összeragaszthatók. A kötési idő 24 óra. Forró víz elvezetésére azonban ne használjunk PVC-csövet, mert hamar tönkremegy. Az öntött vas csöveket általában a falon kívül vezetik. Átmérőjük 50-150 mm, 2 méterenként ólombeöntéssel vagy bitumenes bilincsekkel erősítik össze őket. Az eternit-csövek fűrésszel darabolhatók. Földbe helyezve kívül-belül bitumennel bekenve védhetők meg a talajvíz támadásától. A csatlakozó karmantyúk mindig a cső felső részén, vízszintes helyzetben pedig az áramlással ellentétes irányban helyezkedjenek el. Kender- vagy jutakötéllel és cementtakarással tömítjük őket.