Hogyan kell a kályhát begyújtani?

Már a begyújtás is „művészet". A lényeg: az összegyűrt újságpapírt, Tüker-alágyújtóst, aprófát, fahasábokat egymás után a gyúlási hőfokra — kb.

350-400 C fokra — kell hevíteni. Amikor a parányi máglya már jól átgyulladt, vessünk a tetejére aprószenet, hogy a kis felületű széndarabkák szintén gyorsan a gyúlási hőmérsékletre hevülhessenek. Az egyaknás kályhák használatának legfontosabb szabálya, hogy bennük a tüzelőt mindig felülről lefelé égessük. A felső légbeeresztő nyílást úgy szabályozzuk, hogy a betöltött szénoszlop tetején fehér, nem kormozó lángot kapjunk. Csínján bánjunk a levegőadagolással is. A szén egyenletesen takarja el a tüzet és a széleken se engedjen be káros levegőt. Levegő csak az égő szénrétegen át jusson a tűztérbe. A rostélyon levő izzó szenet sohasem szabad teljesen elborítani a friss szénnel. Az izzó szén elfedése füstképződéshez, melegveszteséghez vezet. Mielőtt friss szenet rakunk a kályhára, toljuk hátra az izzó szenet a huzat irányába, s a friss tüzelőt a rostély üresen maradó elejére rakjuk, hogy érintkezzék az izzó szénnel. A kétaknás kályhákba eleinte csak kisebb adagokban szórjuk a tüzelőt, amíg az izzó szén közlekedőnyilásait el nem fedi. A koksztüzelésű kályháknál is törekedjünk arra, hogy a tűz minél előbb a friss kokszréteg fölé kerüljön, mert a friss kokszréteg felett szénmonoxid fejlődik, amelynek elégetlenül való eltávozása szintén hőveszteség. A fatüzelésű vaskályháknál is vigyázzunk a túlzott levegőadagolásra, mert ez jelentős hőveszteséget okoz. A vegyes-tüzelésű cserépkályháknál a tüzelés befejezése után az összes ajtókat le kell zárni. Rárakáskor a rostélyon levő izzó szenet nem szabad a friss szénnel teljesen elborítani, mert az erősen fejlődő füstgázok nem tudnak eltávozni.